nyomoruságot szenved az az ember, a kinek is felesége holmijit zálogban adta. hogy a gyermekeit táplálhassa. reménlem hogy az aszony el nem feletkezik rollok.

A páter továb is terjesztette volna panaszát, de az ebédnek ideje lévén. a diánna ágya mellé asztalt teritének, és az étket fel vivék, az asztaltol. alig költenek fel, hogy angyélika, tudtára adá diánnának, hogy a Grofné inasa akülsö házban várakozik, aki is parantsolá. hogy had hinák bé, nó te kis tsutak mondá diánna, mint vagyon a Grofné, igen frisen felelé az inas, és az aszonyt köszöntetvén, tudakoztattya az aszszonynak egéssége mint szolgál, és hogy ha volnaé aszszonynak kedve avárosra menni sétálásnak kedviért.

Diánna, egy kevesé gondolkodván. mondá, köszönttsed fiam az aszonyodat, nevemel, igen kedvesen veszem jó akarattyát, egy kevesé jobban érzem magamot, és ide el várom.

Télámon mondá az után az inasnak, köszönttsed az aszonyt szomal, én is el fogom kisérni az aszonyt, nem gondolom pater uram, mondá nevetve, hogy kegyelmed azt rosznak tarttsa. ha avárosra mennek sétálni, mivel a sétalás. ártatlan mulattság.

Ihon az én szentem. mondá angyélika, én Istenem mi nagy szüksége volna arra. ha egy szer valamely erös oktatásal meg mosnák a fejét, mert minden ártatlanság ö nála.

Nem veszedé észre angyélika. mondá apater, hogy tsak magát akarja mulatni, ö kegyelme, mivel jól tudgya a mit kellene tudni.

Bizonyára nem tudom felelé télámon. ugy mondom valamint gondolom, és azt is tartom, hogy nem vétek a városra sétálni menni.

En pediglen, felelé hirtelen apáter, azt hiszem hogy sokszor vétek. nem mondom hogy a sétalás vétek volna, söt még a szabad, mikor valamely munka után az elme nyugosztalására

(VI. Az idö Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben: 14)


Előző oldal | Következő oldal